Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Melyik színt ismerte meg utoljára az ember?

2008.03.16
 

Melyik színt ismerte meg utoljára az ember?


Nemrégiben napirendre került a szín témája, így arra gondoltam, kutakszom egy kicsit ezen az izgalmasnak ígérkező területen. Lássuk, milyen információ-kincsekre leltem!

A fény és a szín jelentőségére már a legősibb kultúrákban is ráébredtek őseink, bár ők nem éltek át akkora színgazdagságot, mint a mai ember.
Az ezoterikusok szerint a színérzékelés az emberiség fejlődéstörténete során fokozatosan jutott arra a szintre, amilyen szintet a korszak embere szellemileg és spirituálisan elért.
A vadászó és gyűjtögető ember számára pl. még elegendő volt a túléléshez a vörös, a narancs és a sárga szín ismerete. Ahogy tudata fejlődött, társadalmi lénnyé válása lassanként kialakította benne a zöld, a rózsaszín, majd a kék szín érzékelésének képességét. Meglehetősen hosszú idő telt el, mire a hetedik szín is jelentőséget kapott életében, s akkor is csak bizonyos társadalmi réteg használhatta…

Színérzékelésünk egyébként nem korlátozódik a szemünkre. Létrejöhet a bőrön át is. Folytattak kísérleteket bekötött szemű emberekkel, akiknek a kezébe különböző színű szöveteket adtak. A kísérletben résztvevő személyek hideg vagy melegérzésről, nyugtalanságról vagy megnyugvásról számoltak be…

Mi is a szín valójában?
A fehér fényt, ha prizmára irányítjuk, megkapjuk a szivárvány hét színét.
Sokan kutatták a fény és színek természetét: Isaac Newton, Max Planck, Einstein, Harry Wohlfahrt, Jakob Libermann, stb., sőt még maga J. W. Goethe is.
Kutatásaikat nagyon röviden összefoglalva: a színek a fény különböző megjelenési formái, minőségei. Energiák, melyek az elektromágneses rezgések körébe tartoznak.

Világunkban minden létező test „hullámzik”, azaz rezeg. Következésképpen nincs élettelen anyag, hiszen minden anyag sűrűségétől és szerkezetétől függő, egyedi rezgéseket bocsát ki.
Mit is jelent ez számunkra? Ha minden anyag és energia saját frekvenciával rezeg, egymás közelébe kerülve erős kölcsönhatást vált ki e tulajdonságuk.
Színekre vonatkoztatva e tudásunkat, érdekes következtetésekre juthatunk.
A fentiek szerint, amelyik színt kedveljük, annak rezgése biztosan harmonizál a mi rezgésünkkel, tehát rezonancia jött létre kettőnk között. Amelyik szín ellenszenves a számunkra, az turbulencia-okozó, vagyis összeférhetetlen anyagi valónkkal.

A fény és a színek mindannyiunk életének fontos alkotórészei. Hatással vannak érzelmeinkre, gondolatainkra, személyiségünkre és egészségi állapotunkra. Ez alól, meglepő módon, a színvakok és a vakok sem jelentenek kivételt (bőrérzékelés). Bizonyítékul szolgáljon erre J. Liberman esete, aki fény- és színterápiával kezelte vak anyját. A hölgy, a fia által alkalmazott gyógymód hatására visszanyerte látását. (Lásd: J. L.: A fény gyógyító ereje)

Mi emberek szeretjük is a színeket. Ez öltözködési kultúránkból, művészetünkből, köznapi és vallási hagyományainkból is kitetszik. Évezredek óta alkalmazza az orvostudomány is.
A legendás elsüllyedt földrész, Atlantisz orvosai a testi-lelki problémákat fény és színek segítségével hozták rendbe.
Az ókori Egyiptom napvárosaiban a fény által szabadon átjárható templomokat emeltek.
Az ősi Kínában pl. az epilepsziás rohamok által meggyötört betegeket lila szőnyegekkel borított szobába helyezték, ahol az ablakokat takaró függönyök is lilák voltak.
A célzott színű ételek és italok alkalmazásának főként az ősi és mai Indiában, az ókori Görögországban, Perzsiában, Babilonban és Tibetben találjuk meg orvosi hagyományait.
Dinshah Ghadiali színgyógymódról szóló művében (l933) azt vallja, hogy a betegségeket bizonyos színek hiánya, vagy túltengése okozza.
Napjainkban már a legtöbb kórházban eredményesen hasznosítják mindazt, amit a színekről tudunk. A komoly betegeket nyugalmat és békességet árasztó, pasztell színűre festett szobákban helyezik el. A lábadozókat viszont ragyogó, meleg színekben pompázó kórtermekbe fektetik, serkentve ezzel is szervezetük gyógyulási folyamatát. Az újszülöttek sárgaságát kék fénnyel kezelik. Folytak kísérletek a pl. a kék szín egyszerűbb operációknál alkalmas érzéstelenítő hatásával kapcsolatosan is. Stb.
A színek és fény hatása az iskolai munkában is jól alkalmazható. Ezt H. Wohlfahrt fedezte fel Kanadában. Véleménye szerint a tantermek falait világoskékre ill. sárgára érdemes festeni, s a lámpákba teljes spectrumú égőt célszerű helyezni.
Felismerték, hogy a rózsaszín csökkenti az agresszivitást, ennek következtében ma már néhány helyen rózsaszínre festik a börtöncellákat.
Érdemes megemlíteni, hogy néhány kutató szoros kapcsolatot fedezett fel a szem színe és az ember viselkedése között. Szerintük a más-más színű szemek más-más agyterületekkel állnak kapcsolatban, ezért valószínű, hogy szemünk színe hatással van személyiségünkre.

Érdekességképp még megjegyzem a következőt: J. W. Goethe a színekről szóló tanulmányában kihangsúlyozza, mennyire fontos lenne, hogy az emberiség mielőbb megismerje és megértse a színek ezoterikus tulajdonságait. Úgy vélte, hogy színelméletét egy napon jelentősebbnek fogják tartani a költészeténél.


S végül a legkevésbé ismert és szeretett színről álljon itt néhány érdekes információ:

Az ametiszt ibolyaszínű kristály. Pár száz éve még igen ritka és drága kőnek számított. Akkoriban királyi koronákat ékesített. A jóság és bölcsesség szimbólumaként úgyszólván valamennyi vallás főpapi díszöltözetének tartozéka.
A botanikában szembetűnő változás, hogy napjainkban a kék és ibolyaszínű virágok tömkelegében gyönyörködhetünk. Nem volt ez így pár száz évvel ezelőtt.
Az ibolyaszín (lila) erősen polarizált struktúrájú, két ellentétes rezgésből összetevődött energiaforma - kék-yin és vörös-yang. Agyi és spirituális síkon hat, inspirációs képességű, kreativitást növelő hatású, mivel egyensúlyba hozza a két agyfélteke működését. A kozmikus tudat színe. Könnyűvé teszi a testet, mert izomlazító hatású, és megnyitja az érzékelés ajtóit. Lépvédő, serkenti a nyirokkeringést és a fehérvérsejtek működését. A láz csillapításában is hasznosítható.
Az ibolyaszín szeretete a spirituális fejlődés és felszabadulás iránti igényről ad számot.
Elutasítása a szellemi tapasztalatoktól való félelem jele az ezoterikusok véleménye szerint.