Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kommunikáció a delfinekkel - 1.

2008.03.16
 

Kommunikáció a delfinekkel

Hangok az Óceánban
Hogyan léphetünk telepatikus kapcsolatba a delfinekkel? Milyen élmény egy szürkebálna szeméből ránk áradó szeretethullám?
A delfinekre való spirituális rátalálás sarkaiból forgatta ki Joan Ocean világát, aki ma már az emberek és a cetfélék közötti kommunikáció egyik legavatottabb ismerője. Meghökkentő tapasztalatairól a The Spirit of interjújában mesél.
A delfinekkel és bálnákkal való kommunikáció szakértőjeként Joan Ocean figyelemreméltó módszereket dolgozott ki erre az úttörő munkára, és két könyvét, a Dolphin Connection-t és a Dolphins into the Future-t, négy nyelvre fordították le. Joan közel két évtized alatt emberek ezreit vezette a vízbe világszerte, hogy együtt ússzanak és kommunikáljanak a delfinekkel, és felfedezzék a csodás, gyakran misztikus világát ezeknek a mérhetetlenül intelligens lényeknek, akik képességeikkel folyamatosan ámulatba és zavarba ejtenek bennünket.

Paula Petersson: Hogyan kezdődött a munkád a delfinekkel és a bálnákkal?

Joan Ocean: Meglepetés volt számomra! Még úszni sem tudtam, amikor először találkoztam a delfinekkel. Ez a 80-as évek elején volt, és akkoriban az emberek még nem voltak olyan tudatosak a delfinekre. A delfinek először meditáció közben jöttek el hozzám egy gyönyörű üzenettel, sok-sok mondanivalóval az emberiség számára. Az energia, amit éreztem, nagyon finom volt. De kissé kínosnak találtam elmondani másoknak, hogy nagy, felemelkedett mesterek helyett én delfineket csatornáztam. Így titokban tartottam.
Azon tűnődtem, hogy hogyan tudnék a delfinekkel és bálnákkal dolgozni, amikor még úszni sem tudok.Később odaadtam a delfinek üzenetét egy barátomnak, aki kinyomtatta a hírlevelében, ami körbejárta az Egyesült Államokat. Nagy visszhangja volt a cikknek. Sokan írtak nekem olyasféle vallomásokat, hogy „Mindvégig éreztem, hogy lehet kommunikálni a delfinekkel. Köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt az információt.” Ez felbátorított, hogy nyíltabban beszéljek a tapasztalatomról, és továbbiakat szerezzek.
Aztán a sors úgy hozta, hogy meghívást kaptam egy perui utazásra az Amazonas-hoz, a folyami delfinekkel való találkozásra. Mivel már kapcsolatba léptem velük meditációban, rögtön igent mondtam. Gyönyörű volt.
Még mindig nem tudtam, hogyan kell úszni, de kaptam egy mentőmellényt, a víz pedig csendes volt, így nem izgultam.
Ezután kezdtem el más országokba utazni, hogy megosszam a történeteimet a delfinekkel szerzett élményeimről. Így kezdődött.

PP: A bálnákkal kapcsolatos tapasztalataid is ez idő tájt kezdődtek?

JO: Úgy gondolom, hogy a bálnák a vibrációs frekvenciámra már rögtön az elején hatással voltak. Nagyjából az első delfin meditációmmal egy időben találkoztam egy fantasztikus látnok- és delfinművésszel, Jean-Luc Bozzolival, akinek a művészete szíven talált. Elkezdtünk együtt utazni. Én történeteket meséltem a delfinekről, ő pedig bemutatta a művészetét. Ennek eredményeképpen különböző országokba hívtak meg minket az emberek, hogy találkozzunk a delfinekkel.
Egyszer részt vettünk néhány kedves, környezettudatos emberrel egy egyhónapos projektben Brit Columbia partjain, Kanadában. Csodálatos volt. Sátrakban laktunk, és este a tűz köré ültünk a többiekkel ezen az elhagyatott szigeten. Sasok voltak körülöttünk és orkák, egy gyönyörűséges, lakatlan hely volt.
Az egyik nap a parton álltunk, amikor egy kaliforniai szürkebálna egészen a közelünkbe jött. Úgy tűnt, hogy meghengergőzik a kavicsban a víz alatt, hogy megvakarja a hátát és eltávolítsa az élősködőket. Közelebb jött, egy olyan szögbe, amely szemkontaktust tett lehetővé. Belenéztem abba a szembe, és ahogy viszonozta a pillantásomat, éreztem mindazt a szeretetet és bölcsességet, amely vibrációs hullámokban jött felém hatalmas mértékben. Úgy éreztem, mintha ismerne és megértene engem. Nagyon erőteljes volt. Elérkezett egy pont, ahol már nem tudtam több szeretethullámot befogadni, azt hittem, hogy elolvadok vagy beleveszek. Alighogy erre gondoltam, a bálna abbahagyta a vibrációs hullámok küldését. Ekkor döbbentem rá, hogy a bálnák képesek kommunikálni velünk. Vette az üzenetemet, és tudta, hogy abba kell hagynia a szeretethullámok küldését. Ettől kezdve a delfinekkel és bálnákkal való kommunikáció az érdeklődésem fókuszába került. Úgy érzem, hogy szeretnék megosztani velünk üzeneteiket és bölcsességüket, és én patrónusa akarok lenni ennek a közlésnek.

PP: Az ausztrál őslakosok és más bennszülött törzsek különös jelentőséget tulajdonítottak annak, ha delfinekkel álmodtak. Azon túl, hogy meditációban találkoztál delfinekkel, álmodtál is velük?

JO: Igen. Még mielőtt az Amazonas-hoz mentük, rózsaszín delfinekkel álmodtam, anélkül, hogy fogalmam lett volna arról, hogy léteznek. Emlékszem, amint felébredtem és azt gondoltam, „Hát nem kellemes álom? Rózsaszín delfineket láttam.”Érdekes, hogy kezdetben, mielőtt találkoztam volna a delfinekkel, jóval gyakrabban álmodtam velük, mint ma. Most nap, mint nap velük töltöm az időt a vízben. Mindig velem vannak. Így nincs most annyi különös delfinálmom, mint korábban. Valahogy az energiamezőink úgy egybeolvadtak, hogy a részükké váltam, legalábbis így érzem.

PP: A delfinekkel és a bálnákkal való munkád, vagy mondhatnám játékod, hogyan változtatta meg az életedet?

JO: Ó, mindenhogyan. Miután megfigyeltem őket és olyan sokat velük voltam, úgy akartam élni, ahogy ők, nagyon egyszerűen. Nem akartam javakat és felelősséget, olyan dolgokat, amikre vigyázni kell. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a világi élet iránt, a kilenctől ötig típusú munkák, meg a hasonlók iránt. Mindenemet eladtam. Elhatároztam, hogy elköltözöm bárhová, ahol delfinek vannak, velük fogok élni és megnézem, mi történik. Hittem abban, hogy minden a helyére kerül, és hogy részem lesz abban a jólétben, ami ehhez az életstílushoz szükséges.
És tényleg jól működött, olyan egyszerű volt. Volt némi aggodalom mások részéről. De azt gondoltam, hogy ha nem jön össze, legfeljebb visszatérek a régi életmódomhoz, ez a legrosszabb, ami történhet. Így hát elhatároztam, hogy adok neki egy esélyt, követem a szívemet, és azt csinálom, amit szeretek. Minden ebből a bizalomból fejlődött ki. Megváltoztatta az életemet. A tanácsadás és a pszichológia terén végzett egyetemi tanulmányaim megerősítették a képességemet, hogy az empátián keresztül lépjek kapcsolatba másokkal.
A delfinek mostanra még tovább növelték e képességemet.Sok ember tapasztalja úgy, hogy ha képes kommunikálni egy állattal, akkor képes kommunikálni az összes állattal, a rovarokkal, a növényekkel és a fákkal is. Szóval a kommunikációs készségeim egyetemlegesen nagyon sokat fejlődtek.

PP: Milyen más módon vettél még észre változást?

JO: Javulás történt érzelmileg és fizikailag is. Mindig nagyon egészséges, sportos és agilis vagyok, és boldog is. Persze a delfinek valójában a spirituális növekedésemet ösztönzik. Sok tanításra és tapasztalatra, amit megosztottak velem, ma már egész szemináriumokat építek.

PP: Telepatikus kommunikációról beszélsz vagy talán még helyénvalóbb szóval tel-empatikusról. Milyen átélni ezt a tapasztalatot?

JO: Én használtam korábban ezt a kifejezést a telepatikus és az empátia szavak helyett, tel-empátiát kombináltam belőlük. Úgy találtam, hogy a delfinek válaszolnak az érzésekre, ez az empátia. Megértik, amit érzel, miközben úszol velük. Sok embert viszek ki hajóval, és sokuk még úszni sem tud. Megtiszteltetés számomra, hogy bíznak bennem és a delfinekben annyira, hogy hajlandóak kimenni az óceánra. És bár szeretik a delfineket, lehet, hogy a víztől félnek. Ilyenkor a delfinek ezt rögtön megérzik, és óvatosabbak lesznek, tartják a távolságot, és nem tesznek semmi olyat, amivel megijesztenék őket. A delfinek szelíden közelítenek, és várnak, amíg azt nem érzik, hogy az emberek megkönnyebbültek. És akkor közelebb jönnek.
A delfinekkel való kapcsolatteremtés és kommunikáció nagyrészt tel-empatikus. Amikor kint vagyok a hajóban egy csoporttal, először meditálunk, hogy kapcsolatba lépjünk a delfinekkel. Rendszerint kiküldök egy fénysugarat a szívcsakrámból, és egy másikat a harmadik szememből. Egy háromszögelés jön létre, ahogy a harmadik szem és a szív sugarai találkoznak egymással. De a legfontosabb rész a tapasztalataim szerint az empátia, vagyis az érzések. Miközben kiküldöm a képet, és delfinekkel való úszásra gondolok, ugyanakkor átérzem az örömet a szívemben és az irántuk való szeretetet.
Úgy látszik, hogy az érzés az a csatorna, egy bio-elektromos kalauz, amely elküldi nekik a gondolataimat és a kérésemet, hogy jöjjenek és ússzanak velünk. Ez az energia valahogy kézbesíti az üzenetet, és ezt ők felveszik. Messze a mi képességeinket meghaladóan képesek érezni. És a víz felerősíti ezt a képességet.

PP: Mondhatjuk akkor azt, hogy a delfinekkel való kommunikáció sokkal inkább érzelmi szinten zajlik, mint mentálisan?


JO: Igazából mindkettőn. A mentális is egy nagy része ennek, és a gondolatok fontosak. Lehet valakinek egy olyan gondolata, hogy nem tudok olyan gyorsan úszni, szeretném, ha lassítanál és a delfinek lelassítanak. Sokan mondták már ezt nekem.
Vagy egy másik példa, feljegyzéseket vezetek a különböző delfinekről a testükön lévő jelek, velük született jegyek vagy szerzett sérülések alapján, és hogy hímek-e vagy nőstények. Amikor egy új delfin tűnik fel, elég gondolatban megkérdeznem, hogy hímnemű vagy nőnemű, és válaszul megfordul és megmutatja nekem. Több mint kétszázukat tudom név szerint beazonosítani.
Tehát olvasni tudnak a gondolatainkban. Ha egy csapat delfinnel vagyok, és látom, hogy egy hiányzik, gondolatban megkérdezem, „Tépett Úszó itt van ma?” És hirtelen ott terem hátulról és fütyül előttem.
A delfinek használnak egyfajta sejtszintű kommunikációt is. Amellett, hogy az információt közvetlenül az agyunkba vagy az elménkbe küldik, ezt mindenképp megteszik, úgy vettem észre, hogy a delfinek a testünk sejtjeibe is küldenek információt.

PP: Az emberek általában nincsenek tudatában a sejtszintű intelligenciának. Gondolod, hogy ez a tudás segíthet nekünk jobban megérteni a saját viselkedésünket?

JO: Nos, a delfinek bizonyosan tudatában vannak a sejtszintű intelligenciának. Ami érdekes ebben a tekintetben, az a szervátültetéssel kapcsolatos legutóbbi kutatás. A biológusok felfedezték, hogy a szervdonor viselkedése és jellemvonásai néha megmutatkoznak a befogadó személyen. Úgy tűnik, mintha a szervdonor intelligenciája, viselkedése és érzései megmaradnának a sejtekben, annak ellenére, hogy a szerv egy másik emberbe került.

PP: Hogyan vélekedsz az állatok megevéséről? Sejtszintű intelligenciát is beviszünk, amikor ezt tesszük?

JO: Azt gondolom, igen. Sokan mondják, hogy azok, akik állandóan húst esznek itt a szigeten, mint a cowboyok, agresszívebb viselkedési mintákat követnek, és keményebb a bőrük. Az, ahogy az állatokat leölik a húsukért, félelmet idéz elő az állat testének sejtjeiben, és ez szintén hatással van az emberre.

PP: A tel-empátia és a sejtszintű kommunikáció mellett van más módja is a delfinekkel és bálnákkal való kommunikációnak?

JO: Igen, tonális nyelvet is használnak, hogy kapcsolatba lépjenek velünk. Amikor az Azori-szigeteken voltam az ámbráscetekkel, megtanultam, hogy a hímek több mint 6000 láb (kb. 1800 méter) mélyre képesek lemerülni, és hogy a hangok, amiket kibocsátanak nem kellemesek. Csettegetnek és zajokat keltenek a mélyben, ahol a hangok könnyebben terjednek.
A delfinek és a bálnák echo-lokációt is használnak, ami a hangkibocsátásnak egy módja.

PP: Ez hasonló a szonárhoz?

JO: Igen. Hanghullámokat küldenek ki, amik arra a tárgyra irányulnak, amire összpontosítanak. Amikor a hang erről a dologról visszaverődik, ad egy akusztikus képet a delfinnek vagy a bálnának a környezetről, vagy a másik bálnáról, vagy a másik emberről, aki a vízben van vele.
Érdekes, hogy a hangok megértéséhez azoknak elég hangosnak kell lenniük, hogy visszaverődjenek, és elég rövidnek, hogy visszaérjenek, mielőtt a következő hang kimegy. A hangokat egy dinnyének nevezett, az agyuk elején elhelyezkedő üregből küldik ki minden irányba. Ha a vízben úszunk velük, a delfinek és a bálnák ezeket a hanghullámokat kétségtelenül a testünkre irányítják. Amikor a delfinek igazán közel érnek hozzám, a csettegéseik közötti szünet olyan rövid, hogy ez már sokkal inkább egy zümmögő hangra hasonlít.
A hang sokkal több információt közvetít, mint a fény. Mi, emberek a szemünkön keresztül a fény segítségével látjuk a dolgokat. De a hang jóval több információt nyújt. A kutatások azt mutatták például, hogy amikor a halat pásztázzák, a delfinek meg tudják állapítani, hogy az mérgező-e vagy sem.

PP: Milyen hatásuk van ezeknek a szonár hullámoknak az agyunkra?

JO: Érdekes tanulmányok mutattak rá, hogy amikor valakinek a bal agyféltekéje le van nyugtatva, akkor az illető nem tud beszélni, énekelni tud, de beszélni nem. És ellenkezőleg, ha a jobb agyféltekéje van lenyugtatva, akkor beszélni tud, de énekelni nem. Úgy tűnik, hogy a delfinek a hangjukkal az emberi agy jobb féltekéjét stimulálják, aktiválva ezzel a rejtett képességeket és a magasabb érzékeket, például a hatodik érzéket.

PP: Hogyan képes egy ember megnyitni magát a delfinekkel való telepatikus kommunikáció előtt?

JO: Mindenek előtt csak kérdezz! Elképesztő, ahogy az emberek túlbonyolítják a dolgokat. Amikor a delfinekkel kommunikálok, belépek egy meditatív állapotba, és teljesen ellazult leszek. Segít, ha delfin- vagy bálnahangos zenét hallgatunk, ami nagyon mélyreható lehet. Amikor egy kitágult állapotba kerülsz, vizualizáld a delfineket vagy bálnákat, gondolj rájuk és érezd őket, amennyire csak tudod. Képzeld el magad, ahogy úszol velük. Képzeld el, hogy lemerülsz, a víz alatt maradsz, és nem aggódsz amiatt, hogy levegőt kell venned. Csatlakozz hozzájuk a saját világukban azáltal, hogy vizualizálod és átéled azt, és együtt vagy velük az álomidőben.
Mivel a víz és a fény magasabb frekvenciái nagyon hasonlóak, bármelyikben képes vagy úszni. Amikor úgy érzed, hogy létrehoztad a kapcsolatot, kérdezd meg őket, hogy van-e valami mondandójuk neked.
Tartsál kéznél egy tollat és egy jegyzettömböt. Csak írd le, ami jön, bármiféle ítéled vagy kritika nélkül, hadd folyjon. Még ha félszegnek is tűnik elsőre, előbb-utóbb információt fogsz kapni.
Vannak, akik képeken keresztül kapják az üzenetet, mások hang és érzés útján, és vannak, akik a testükön keresztül kinesztetikusan. És vannak olyanok is, akik versek vagy dalok formájában.