Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kommunikáció a delfinekkel - 2.

2008.03.16
 

Kommunikáció a delfinekkel - 2.

A szeretet hullámhosszán

Joan Ocean évtizedek óta kommunikál delfinekkel és bálnákkal. A The Spirit of Mar17magazinnak adott interjújában e különleges lények titkairól és a velük átélt transzcendens élményeiről olvashatunk: a delfinek történelmünkben betöltött szerepéről, a hangjaik hullámain tehető interdimenzionális utazásról, és arról, hogy a szeretet egy határon túl láthatatlanná tesz.

Paula Peterson: Azok alapján, amit mondtál, úgy tűnik, hogy tulajdonképpen nem is kell a delfinek és bálnák közelében lennünk, hogy telepatikusan kommunikáljunk velük.

Joan Ocean: Így igaz. Bárhol lehetünk. Ahogy említettem, az én kapcsolatom a delfinekkel egy ülő meditációval kezdődött a házam nappalijában. Ha be tudsz jutni ebbe csendes térbe és rájuk fókuszálsz, ott lesznek. Ha jön egy érzés, hogy szeretnél velük kapcsolatba lépni, egyszerűen megteheted.
Én szeretek a zuhany alá, a fürdőkádba vagy a medencébe menni, mert a víz felerősíti a kommunikációt. A víz csatornája az információ küldésének és fogadásának. A vibrációs frekvenciák a vízben nyolcszor gyorsabban terjednek, mint a levegőben.
A delfinek és a bálnák bejönnek az álmainkba is miközben alszunk. Nálam még az emberekkel folytatott beszélgetéseimbe is belépnek. Vagy hirtelen megjelennek, amikor a számítógépemen írok.

PP: A delfinek és bálnák máshogy is hatni tudnak ránk a szárazföldön?

JO: Volt egy csodás sztori néhány éve a Los Angeles Times-ban, ami jól példázza a bálnahangok hatását. Különös eset történt azokkal a Cadillec-ekkel, amiket Kaliforniában a Csendes-óceán partvidéki autópályán vezettek. A tulajdonosok visszavitték az autókat a kereskedőkhöz, mert az elektronikus ajtózárak és csomagtartó fedelek autózás közben furcsamód fel-le pattogtak. A társaság visszahívta a kocsikat, és a vizsgálat kiderítette, hogy az autók elektronikáját a part mentén vonuló bálnák hangja vágta tönkre.
Lehetünk bárhol a szárazföldön, a delfinek és a bálnák frekvenciája elér minket.

PP: Folytatva a sort, gyakran mondják, hogy a delfinek képesek holografikus képekben kommunikálni. Beszélnél erről egy kicsit?

JO: Ez igaz. Úgy érzem, hogy kommunikálnak holografikusan,hangokat képeznek. A hologram egy olyan kép, amely minden információt, ha úgy tetszik egy felvételt tartalmaz. Mint egy energia kitörés.
Például, ha azt mondanám, hogy "A gyerekek a parton játszanak", mindenki, aki ezt hallja, más-más mentális képet alkotna erről,a gyerekek koráról, a ruháról, amit viselnek, hogy labdáznak-e vagy valami mást játszanak,mert ez az információ nem szerepelt az emberi kommunikációban. De amikor a delfinek küldenek nekem információt, minden, amit tudnom kell, egyszerre jön, holografikusan.

PP: Az emberek gyakran próbálnak rávenni állatokat, főleg delfineket, hogy emberi nyelven beszéljenek, ami nehéz számukra. Az az érzésem, hogy meg kell tanulnunk szívből kommunikálni, ami közelebb van az ő szintjükhöz.

JO: Igen, így van. Az megejtő, ahogy John Lilly is megtanított a delfineknek néhány szót. Megérinti a szívemet, hogy a delfinek ennyire készségesek az együttműködésre, hogy valahogy még erre is képesek.
De a delfineknek nincsenek hangszálaik, így nem fognak szavakat formálni. A hangokat a fejükben lévő dinnyéből képzik.
A kommunikációjuk sokkal inkább a tel-empátiához és a szív kapcsolathoz kötődik. Az információ sejtszinten érkezik, az egész testedbe. A delfinek mellett úszva rácsodálkozhatunk, hogy honnan jött az információ? Hogyan jutott be?
Hajlamos vagyok azt mondani, hogy a delfinek és a bálnák még azelőtt adnak nekünk válaszokat, mielőtt még eleget tudnánk ahhoz, hogy kérdezzünk.
Gyakran kommunikálnak olyan módon, ami túl van a megértésünkön. Ez majdnem olyan, mint csatlakozni egy idegen kultúrához vagy törzshöz, először egy szót sem értesz, amit mondanak. Aztán minél tovább élsz velük, annál jobban megtanulod a nyelvet.
Amikor a delfinekkel úszunk, arra bátorítom az embereket, hogy utánozzák őket, és keltsenek hangokat, amennyit csak tudnak. Ez nagyon erőteljes.
Amikor hangokat képezünk velük, egy szeretetteljes állapotba kerülünk. Mi ezt a vibrációt szeretetnek nevezzük, egy különleges vibráció, amely gyönyörű, örömteli és békés. A delfinek már eleve ebben az állapotban vannak állandóan. És amikor kiadunk egy hangot az övékét utánozva, elkezdünk együtt rezonálni ezzel a frekvenciával. Érdekes, hogy ezek a hangok képesek túlvinni minket az időn és a téren, túl a harmadik dimenziós valóságon. Túlmenve a korlátokon beléphetünk a határtalan időbe, és megtapasztalhatjuk az interdimenzionális utazást, megkettőzve vagy csak kiterjesztve az időt épp ott, ahol vagyunk.
Amikor úszás után kiszállunk a vízből és megnézzük az órát, azt látjuk, hogy egy órán át voltunk bent, miközben olyan érzés, mintha nyolc óra lett volna.

PP: Mit tudsz mondani a delfinek gyógyító képességéről?

JO: Annyi sok gyógyulást láttam a delfinek közelségében. A szonárjukat használva meg tudják állapítani, hogy híján vagyunk-e valamilyen frekvenciának, ami az egészségünkhöz szükséges. Majd létrehozzák ezt a hiányzó frekvenciát,egy hangot, amely számunkra nem hallható,és elküldik ezt a frekvenciát, hogy meggyógyítsanak.
Sok lenyűgöző kutatás folyik a hanggyógyítással kapcsolatban.
A delfinek arra is használják a szonárjukat, hogy végigpásztázzák a testünket és megtalálják a blokkokat vagy az egyensúlyzavarokat. Gyakran találnak a testben korábbi műtétekből eredő blokkokat, és ezeket gyógyító szonárral sugározzák be. Néha bennszorult érzéstelenítőt oldanak ki így. Még az illatát is érzed!

PP: Ezért vannak olyan jótékony hatással a fogyatékos gyerekekre?

JO: Igen. Sok különféle rokkantságú gyereket vittem ki a delfinekhez, és az eredmények rendkívüliek voltak. Az egyik ilyen gyermek, aki kilenc éves volt, százötven agyműtéten esett át. Mindenhova vinni kellett. De a delfinekkel való úszást követően járni tudott, még fel-le lépcsőzni is.
Ugyanennek a gyermeknek volt egy különös szokása. Mindig, amikor egytől húszig számolt, kihagyta a tizenhatos számot. A delfinekkel való úszást követően nem hagyta ki többé. És sokkal fogékonyabb, gyengédebb és szeretőbb lett a többiek irányába.
Egy másik alkalommal egy autista japán kislányt vittem el úszni a delfinekkel. Az autizmus tipikus tüneteivel rendelkezett: kerülte a szemkontaktust, visszahúzódó volt és elveszett a saját világában. De egyszer, amikor a vízben volt a delfinekkel, elkezdett hangokat adni velük. Majd kihoztuk őt a partra, ezt soha nem felejtem el, és miután levette a mentőmellényét, elsétált a hátsó udvaromba, ami közvetlenül az óceán mellett van, odament egy bokorhoz, leszakított egy virágot, visszasétált hozzám, belenézett a szemembe és átnyújtotta. Mélyen megindító volt. A szülei elsírták magukat. Ezt megelőzően soha, senkivel, semmilyen módon nem kommunikált.

PP: Ez megható. Részmunkaidőben fogyatékos gyermekekkel dolgozom, örömmel hallok ilyen történeteket.

JO: Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy gyakran tapasztalhatok meg efféle dolgokat. Nem mindig könnyű szükségem van segítőkre, többek közt erős emberekre, akik emelgetik a mozgássérült felnőtteket. Néha megbénult felnőtteket viszünk úszni a delfinekkel, és be kell tudnunk emelni őket a hajóba. Ez komoly együttműködést, csapatmunkát igényel tőlünk. De mindig megéri.

PP: Azt mondják, hogy ha kapcsolatba akarunk lépni az idegen lényekkel, a delfinekkel kell kezdenünk, mert ők a másik intelligens faj, amely benépesíti a bolygót. Kommentálnád ezt?

JO: Személy szerint úgy érzem, igaz, hogy a delfinek egy másik intelligens faj, és valóban felkészítenek bennünket a más bolygókról származó kultúrákkal való kommunikációra. És ezt egy elfogadható módon viszik véghez, mivel az emberek szeretik a delfineket, és kapcsolódni tudnak hozzájuk.
A delfin és az ember között vannak hasonlóságok, és kommunikálni tudunk egymással. Továbbá örömteliek és játékosak. Még ha van is egy jó pofányi foguk, az emberek nem félnek tőlük.

PP: Ez továbbvisz a következő kérdésemhez. Dr. Michel Odent a Water and Sexuality című könyvében felállít egy nagyon érdekes, tudományos vizsgálatokkal alátámasztott hipotézist, mely szerint az emberek sokkal közelebbi rokonságban vannak a delfinekkel, mint a főemlősökkel. Arról elmélkedik, hogy a delfinnek és az embernek közös őse van. Mit gondolsz erről?

JO: Úgy érzem, hogy igaz. Abban is hiszek, hogy a delfinek és az emberek inkarnálódhatnak egymás formáiba. Ez bizonyára nem igaz minden állatra, de érzésem szerint a delfinekre igen. Azt is érzem, hogy a delfinek kapcsolatban maradtak más bolygókról származó lényekkel, ahogy mi is képesek voltunk erre egykor Atlantisz napjaiban és más időkben.
Általában véve az emberi populáció, úgy tűnik, még az emlékét is elveszítette ennek a kapcsolatnak, de a delfineknél még működőben van. Jómagam, még mielőtt találkoztam volna a delfinekkel,tudatában voltam az égboltunk legfényesebb csillagáról, a Szíriuszról eredő energiáknak. Amikor először találkoztam a delfinekkel, emlékeztettek erre az energiára, és megkérdeztem őket róla. Azt mondták, hogy ők nem közvetlenül a Szíriuszról származnak, de lényük magában foglalja a Szíriusz energiáit.

PP: Van olyan ősi feljegyzés vagy szöveg, amely a delfinek más bolygóról való eredetére utal?

JO: Vannak mítoszok. Az afrikai dogon törzs története jól ismert. Amikor a kutatók először fedezték fel őket, és megkérdezték, honnan származnak, a dogonok ábrákat rajzoltak egy iker nappal rendelkező bolygóról, a Szíriuszról és a Szíriusz B-ről. Képeket is rajzoltak a homokba és a hajóikra, amelyek delfineket ábrázoltak. Tehát mind a delfinekkel, mind a Szíriusszal összefüggésbe hozták magukat.
Volt egy elképesztő élményem az egyiptomi Nagy Piramis belsejében, amikor néhány delfin-hieroglifát fedeztem ott fel. Két egyiptológus is volt velem, kétszeres PhD fokozattal. Ránéztek a delfin-hierogligfákra, és így szóltak: "Még sohasem láttunk ilyet. Hogy kerültek ezek ide?"
Az egyik legérdekesebb információ, amit a delfinek megosztottak velem, az egy időablakravaló utalásuk volt. Mutattak nekem egy akusztikus képet a jelen valóságunkról, amint az egy lineáris ösvény mentén halad, egy vízszintes síkról, mondhatni, amelybe ők óvatosan be tudnak lépni függőleges irányból. Ha egyszer belépnek ide, újraírják a történelmet vagy megváltoztatják néhány itteni dolog folyását.
Az Univerzális Törvény kimondja, hogy más bolygók lakói nem avatkozhatnak be az életünkbe, amíg azt az emberek nem kérik. De amint segélykérés hangzik fel, a beavatkozás engedélyezett. A delfinek azt mondják, hogy ők egy időablakon keresztül érkeztek, hogy segítsenek az emberiségnek. Mondhatni keresztezték az idővonalunkat azzal, hogy testet öltöttek az óceánban, és magukkal hozták az ember-delfin kapcsolat történetét: a római és a görög történelmet csakúgy, mint a delfinek és emberek közötti interakció újabb keletű történéseit.
Így bár azt mondják, hogy a delfinek több millió évesek, és kétségtelenül azok,ők maguk úgy fogalmaznának, hogy "Igen, de nem ezen a bolygón."
A delfinek eredetét kutatva megkérdeztem a hawaii Kahuna barátaimat, a hawaii nép szent embereit,hogy miért van az, hogy minden tradicionális éneketekben és dalotokban szerepelnek cápák, teknősök és más tengeri élőlények, de a delfineket meg sem említik? Egy szóval sem. Pedig tengeri nép leszármazottai vagytok.Azt felelték, hogy a delfinek még nem voltak itt azokban a régi időkben, amelyekről énekelnek.
Amikor arról beszélünk, hogy a delfinek mennyi idősek és honnan jöttek, multi-dimenzionális univerzumok fogalmaiban kell gondolkodnunk, nem csak a miénkéiben. A delfinek azt mondják, hogy amikor ezeket a nagyon magas frekvenciájú hangokat kibocsátják a velük való úszás során, a hangok az időn és téren túlra visznek bennünket, és hasonló tapasztalatban van részünk, mint nekik volt a mi valóságunkba lépve. A hangot használták, hogy idejöjjenek és megteremtsék a velünk közös valóságukat. Úgy mondják, azért jöttek ide, a fizikai síkra, hogy a nem-fizikai valóságról tanítsanak minket.

PP: Olvastam Douglas Anderson csodálatos könyvét, a The Planet of Waters-t, ami egy gyönyörű történet az iker napokkal rendelkező bolygóról, amely a delfinek eredeti otthona volt. Megosztanál erről velünk néhány gondolatot?

JO: Ez egy gyönyörű történet. A szemináriumaim alatt az embereket előbb meditációba vezetem, majd felolvasok nekik ebből a könyvből. A szavai olyan delfinszerűek, a hangszín, amit használ, a szavak összefűzésének a módja, a látvány, ami megjelenik, ez az, ahogy a delfinek kommunikálnak. Olyan, mint a költészet, és mégis mélységes üzenete van. Mindig nagyrabecsültem ezt a könyvet.

PP: A régi idők törzsi sámánjai megengedték a delfin vagy a bálna szellemének, hogy a testükbe lépjen, és bensőséges kommunikációt folytattak, amit aztán megosztottak a törzs tagjaival. Eggyé is tudtak válni velük, és átélték a bálnaként vagy delfinként való úszást. Neked is vannak ilyen tapasztalataid? Mesélnél még nekünk erről?

JO: Igen, ha órákon át úszom a delfinekkel, kezdek eggyé válni a lényegükkel. Ez olyan, mint az alakváltás. Gyakran érzem úgy, hogy ők pedig az embertestben levéssel kísérleteznek, és örömüket lelik benne. Ők eggyé válnak velem, én eggyé válok velük , egybeolvadunk egymással. Időnként olyan magas szeretet-frekvenciákba kerülök, hogy az egész testem szerkezetet vált. Nekem és sokan másoknak is volt már olyan tapasztalatunk, hogy láthatatlanná válunk. Ezt láttam már meditációban is megtörténni, ahol némelyek olyan magas tudatállapotot érnek el, hogy ideiglenesen kilépnek a fizikai valóságból, az egyik pillanatban látod őket, a másikban nem. A delfinek ugyanilyen hatással vannak rád, amikor sok időt töltesz velük.
Voltak idők, amikor csoporttal úsztam, és az emberek elkezdtek keresni, mert nem láttak. Ha aggódni kezdenek, az mindig visszahoz engem.

PP: Mit gondolsz, mi a legfontosabb üzenet, amit a delfinek és bálnák megosztanak velünk a földi léttel kapcsolatban?

JO: Példát mutatnak nekünk abban, hogy azáltal élünk harmóniában a természettel, hogy harmóniában élünk egymással. Ez rendkívül fontos. És élő példái az örömnek és a hálának.
Egy másik fontos üzenet, hogy megtanulhatunk túlmenni az öt érzékünkön.
Érdekes, hogy a delfinek időnként nem akarják, hogy megérintsük, vagy akár csak lássuk őket.
Nos, mi már tudjuk, hogy kell ezt tenni. Azt akarják, hogy nyújtózkodjunk, és használjuk a más érzékeinket. A delfinek és bálnák meg akarják értetni velünk, a bolygónk és saját jólétünk érdekében, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban.
Alapvető, hogy elismerjünk más civilizációkat a világegyetemben, amelyek hasznunkra lehetnek és készek segíteni nekünk. És ne akarjunk ellenségként közelíteni feléjük. Ugyanúgy kell megközelítenünk a földönkívülieket, ahogy a delfineket, szeretettel és nyitottsággal.

PP: Befejezésül, mi mást szeretnél még a tudtunkra adni?

JO: Az emberek észrevették, hogy amikor delfinekkel úsznak, emlékek villannak fel előttük az egész életükből. Sokszor főként a negatív dolgokra emlékeznek. Elsírják magukat a búvárszemüveg mögött. A delfinek üzenete ilyenkor arra bátorítja az embereket, hogy inkább a pozitívra fókuszáljanak, pozitív emlékeket idézzenek fel a negatívak helyett, ösztönzést adva ezzel életük döntéseihez.
A delfinek egyszer megkérdezték tőlem, hogy "Az emberi faj miért összpontosít a megtörténő negatív dolgokra, és miért alapozza az életét erre?" Azt szeretnék, hogy az emberek újraírják a múltjukat, és a megtörtént gyönyörű és jó dolgokra fókuszáljanak, aztán lépjenek hálával tovább az életükben.

PP: Köszönjük neked, Joan, ezt a csodás, örömteli időt, amit megosztottál velünk. A delfinek és bálnák iránti szeretetünk és tiszteletünk csak növekedhet, ahogy egyre többet tanulunk róluk a hozzád hasonló odaadó úttörőktől.