Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maga a csoda: a fej

2008.05.10
Maga a csoda: a fej

Gondolkoztak már azon, hogy miért sírunk, mire való a fülzsír és hogy valóban ki tudjuk-e szagolni mások érzelmeit? Raymond Tallis orvos és filozófus a következőképp’ írja le az emberi fej csodáit.

Születések és lefejezések:

A természet egyik legösszetettebb alkotásának, az emberi fejnek a képződése lélegzetelállítóan rövid idő alatt megy végbe. Mindössze nyolc hét alatt több milliárd sejt áll össze az anyaméhben aggyá, jól fejlett szemekké, és felismerhető arccá, nyelvvel, szájjal és orral, koponyával és arccsontokkal.

A teljesen kifejlett emberi koponya figyelemre méltó teherbírást mutat, mint ahogy azt 1997-ben John Evans erőember is bemutatta a BBC egyik élő műsorában: 101 darab, összesen 416 fontot (188,7 kilogramm) nyomó téglát egyensúlyozott tíz másodpercig a fején.

Ez a hatalmas rugalmasság azonban nem csak a koponya sajátos tulajdonsága, a nyak izmai és csigolyái szintén hihetetlenül teherbíróak, és ezért van az, hogy a lefejezés távolról sem az emberi élet kioltásának egyik legkönnyebb formája. 1587-ben a hóhérnak a harmadik nekifutásra sikerült Máriának, a skótok királynőjének a fejét elválasztania a törzsétől, miközben több szolga tartotta a haját, hogy az ne képezzen további akadályt. … és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a haj nélkül az emberi test tömegének egy nyolcadát kitevő fej levágása a világ legvéresebb dolgai közé tartozik a nyakban futó hatalmas vénáknak és artériáknak köszönhetően.



Móka és kacagás:

A légzés folyamata a tüdőben játszódik le – a fej csupán csak egy kényelmes átjáró, hogy az oxigén eljusson testünk többi részébe.

Habár a fej inkább átjáró a levegő számára, nagyon sok minden történik itt vele, a tüsszentéstől egészen a beszédig.

Az egyik legtitokzatosabb ezek közül is a nevetés. Habár az emberi viselkedés legzűrzavarosabb megnyilvánulásának tűnik, a kuncogásnak, kacagásnak, vihogásnak, röhögésnek szigorú szabályai vannak.

Miden nevetésnek megvan a maga egyedi jellemzője – rövid magánhangzószerű hangokból összeállva, alig érve el a másodperc tizedrészét, a hangok szabályos időközönként ismétlődnek, körülbelül egyötöd másodpercenként.

A nevetés során általában az a magánhangzó ismétlődik, mellyel elkezdődött. Például: „hahaha”, „hohoho”, de sosem „hahohaho”. A jelek szerint az ilyen „akusztikus korcsok” akadályozva vannak.
A nevetés – ami társaságban 30-szor gyakrabban tör ránk, mint mikor egyedül vagyunk - ragályos is lehet, melyet egy tanzániai eset illusztrál a legjobban. Egy bentlakásos iskolában három lányra röhögőgörcs jött rá 1962-ben, és nem sokkal később már 159 társuk hahotázott velük, 16 napon keresztül.

Az iskolát bezárták, a diákokat hazaküldték, de az intézkedéssel nem sikerült megállítani a kacaj lavinát. Ellenkezőleg: az otthoniak is elkapták a nevetést, és egész falvak, városok fetrengtek tőle.

Az összesen két évig tartó, tömeghisztériának is beillő nevetőhullám során szerencsére senki se halt bele a jókedvbe, de a mindennapokra nagyon rányomta a bélyegét a szűnni nem akaró kacagás.

Senki se tudja, miért nevetünk, de a tudósok úgy vélik legalább egy talányra sikerült fényt deríteniük a nevetéssel kapcsolatban – miért vagyunk képtelenek csiklandozni magunkat?

A válasz: Azért nem, mert agyunk elnyomja azokat az ingereket, melyek saját testünk mozgásából erednek, annak érdekében, hogy gyorsan tudjunk reagálni a külvilág esetleg életünket fenyegető ingereire.

Fülzsír:

Míg az európai és afrikai ősökkel büszkélkedők fülében nedves, mézbarna fülzsír képződik, addig egy genetikai mutációnak köszönhetően több ezer évvel ezelőtt az ázsiaiak – így az amerikai őslakosok, és az inuit eszkimók (akik szintén Ázsiából származnak) – fülében száraz, réteges, szürke fülzsír kezdett el képződni. Ennek köszönhetően a fülzsír típusából kiindulva kiválóan követhetők az emberi vándorlás útvonalai.

Bármilyen legyen a színe, ez az izzadtságból és a faggyúmirigyek által termelt váladékból álló keverék számtalan hasznos funkciót tölt be, többek közt azt, hogy állkapcsunk mozgatásának köszönhetően kimossa a koszt és a port a hallójáratból. Ezen kívül benedvesíti a járatot övező bőrt, megakadályozva a kiszáradást és viszketést, továbbá antibakteriális és gombásodásgátló hatása is van.



Nózi:

Orrunk sokkal nagyobb szerepet tölt be mindennapjainkban, mint gondolnánk. Habár tudatos szinten nem veszünk róla tudomást, képesek vagyunk kiszagolni, például a félelmet, elégedettséget, és ha egy másik ember szexuális vágyat érez.

A nők ebben jobbak, mint a férfiak. A vizsgálatok során a hölgyek sokkal jobban teljesítettek, mikor azt kellett megmondaniuk, hogy az orruk elé tartott mintát egy olyan ember hónaljából vették-e aki szomorú, vagy egy olyanéból, aki vidám filmet nézett.

Szaglóhártyánk az orrüreg hátsó részében található és körülbelül akkora, mint egy postai bélyeg, ám ennek ellenére 10 millió receptor helyezkedik el rajta. (A kutyáknak, akik számára sokkal fontosabb szerepet tölt be a szaglás, több mint egymilliárd receptoruk van).

A membránon belül több mint ezerféle receptorsejt található, melyek egynél több illatra reagálnak, képessé téve minket, hogy 10 ezernél is több illatot, szagot különböztessünk meg.




Az élet egy nagy ásítás:


A magzat a terhesség 11. hetében már ásít az anyaméhben és egy átlagember élete során körülbelül 250 ezerszer ásít.

Az ásítás legkézenfekvőbb magyarázatának az tűnik, hogy az ásítás védőreflex, ami a tüdő telítettségét biztosítja. Megvédi a légcserét végző tüdőhólyagocskákat (több mint 300 millió van belőlük) az összeeséstől.

Az ásítás ugyanolyan ragályos, mint a nevetés. A kutatások kimutatták, hogy ha egy csoportban valaki elkezd ásítozni, akkor 5 percen belül a csoport fele is ásítani fog.

Már attól is ásítunk, ha olvasunk róla. Ugye?



Pirulás:

Az arc egyik különlegessége, mely felett nem rendelkezünk irányítással, a pirulás. Felmerül a kérdés, miért csak az arcunk pirul el, és mondjuk a fenekünk miért nem.

A válasz: az arc erei sokkal sűrűbbek, szélesebbek és közelebb vannak a bőrfelszínhez, mint bárhol máshol a testünkben.

Az hogy egyesek miért pirulósabbak, mint mások, még vita tárgyát képezi, mivel laboratóriumi körülmények között nehéz bárkit is rávenni a pirulásra.

Az egyik kísérletben például pornográf képeket mutattak fiatal hölgyeknek. Az alanyok azonban a legkisebb jelét se mutatták a pirulásnak. Ám, amikor megköszönték nekik a kísérletben való részvételüket, elnézést kértek, hogy az eredménytelen lett és többen is fülig vörösödtek.

A pirulás egyik lehetséges magyarázata, hogy nonverbális kifejezője annak, ha rosszban sántikálunk, szégyelljük magunkat valamiért. Ezt azok a tanulmányok is alátámasztani látszanak, melyek szerint, akik elpirulnak azok kevésbé hevesen reagálnak hibáikra, mint akik nem.



Izzadás és érzelmek:

A homlokunk azon ritka testrészeink egyike – a hónaljon, tenyéren és talpon kívül – amin érzelmeink következtében is kiütközik az izzadtság.

A testünk hőmérsékletét biztosító izzadástól (ami minden egyes testrészünkön megfigyelhető) eltérően az efféle izzadás félelem, harag vagy stressz hatására jön létre, de a pontos mechanizmusát még nem sikerült megfejteniük a tudósoknak.

Az egyik elmélet szerint az izzadás következtében a test több energiát éget, és pont erre van szükségünk vészhelyzetekben.

Érdekességek az arcjátékról:


Mindössze 43 izom segítségével több, mint 10 ezer arckifejezésre vagyunk képesek. Ezek közül 3000 rendelkezik jól felismerhető jelentéssel mások számára, de hét olyan részelemmel összefüggő kifejezés van, melyeket minden kultúrában felismernek: szomorúság, harag, meglepetés, félelem, undor és megvetés.

Ezek az arckifejezések, nem tanultak, hanem velünk születettek, és ezzel magyarázható, hogy miért használják őket a vakon születettek is.

Kincsünk a szemünk:

Mikor őseink 4-8 millió évvel ezelőtt elkezdtek két lábon járni, a fej magasabbra kerülése két érzékszervünk rohamos fejlődéséhez vezetett, melyek nagy távolságokat is át tudnak hidalni: a látás és a hallás.

A két lábon járás a fent említett érzékek fontosságát fölé emelte az érintésnek, ízlelésnek és szaglásnak, melyek csak akkor működnek, ha az általunk vizsgált dolog a közvetlen közelünkben van.

Ebből kifolyólag, manapság a külvilágból beérkező információk 90%-át látásunk útján dolgozzuk fel.

Mivel szemeink rendkívül fontos szerepet játszanak életünkben, érthető, hogy extra biológiai védelemben részesülnek a könnyeknek köszönhetően, melyek megvédik a kiszáradástól, portól és fertőzésektől.

Az öröm és bánat könnyei azonban nem azonosak a védő könnyekkel, már a kémiai összetételük is eltérő. Míg egyes elméletek szerint a sírás könnyei méregtelenítik a testet (megjegyezzük a vesék sokkal jobban ellátják ezt a funkciót), addig mások szerint a lelket könnyítik meg. Akárhogy is legyen, a sírás számos kultúrában elfogadhatatlan érzelmi megnyilvánulás, pedig büszkék lehetnénk rá, hiszen a bolygónkat benépesítő fajok közül csak mi vagyunk rá képesek – mint ahogy beszélni és például a holdon sétálni is.

Fejünk tehát nem csak elménk otthona, de a természet egyik csodája is – vigyázzunk hát, hogy ne veszítsük el!